Mi a szerelem?

17 éves vagyok és úgy érzem majd megőrülök, amikor arra gondolok, hogy van egy srác, akivel talán összejöhetnénk, de lehet, hogy hamarosan elköltözik más városba. Egyetemre készül menni és nem tudja, hogy keresztfélévesre vagy rendes képzésre szeretne-e menni. Nem a szüleitől függ, csak tőle. Másfél hónapja sülve-főve együtt vagyunk, heti 3-4 nap találkozunk, és olyankor eléggé sok időt töltünk együtt. A hétvégéket nála vagy nálunk töltjük, és jól kijövünk egymással, sok a közös érdeklődési kör és értékrendben is egyezünk. Most érzem azt először életemben, hogy komolyan érdekel valaki, de lehetetlen a helyzet, mert neki nagy döntést kell meghoznia. Van egy egyetem a közelben, ahova nem kellene elköltöznie, de az nem annyira jó, mint a távolabbi, ahonnan viszont talán csak 3-4 hetente jönne haza. Én az iskola miatt nem tudnék utazni, maximum havonta egyszer. A távkapcsolat számára nem játszik, mert volt már benne része és még egyszer nem akar belemenni. Félelmetes számomra, hogy mennyire ki tudja vonni az érzelmi részt a döntésből, amikor a jövőjét tervezi. Én erre képtelen lennék. Ha az lenne, hogy mehetnék vele, mert egy idősek lennénk, akkor biztos vagyok benne, hogy egy kompromisszumos megoldást keresnék... de lehet, hogy erre még korai nagyon gondolni 6 hét után. Annyira nagyon egyezünk viszont, és hétvégente, amikor éjszakákig vagy akár reggelig fent maradunk, akkor egészen megváltozik a viselkedése, és olyan, mintha tényleg együtt lennénk. Reggelre viszont megkomolyodik, és telefonozik, elvan, beszél, de nem sokat, mintha bezárkózna. Nem tudom, hogy ezt a kettősséget, hova tegyem. Ennek ellenére felvillanyoz, amikor vele vagyok. Elmúlik minden gond, megnyugszom, felszabadulok, nem érzem magam feszélyezve semmitől, alig várom, hogy hozzáérjek.. Persze nem érek hozzá, hadd tegye meg minden egyes alkalommal az első lépést, mert nem tőlem függ a dolog, csak rajta áll, mit szeretne. Ezt tudatosítottam benne már hetekkel ezelőtt, mert majdnem nem találkoztunk többet egy ominózus "ki mit akar" beszélgetés után. Csak másként alakult. Mintha akkor meggondolta volna magát, és rájött, hogy látni akar, velem szeretne lenni, de mégis kivonna a képből engem, amikor a "merre továbbot" tervezi. Ez egy cseppet ilyesztő a számomra. Megijeszt, hogy van olyan jövőkép, amiben ő nincs benne, és az is megijeszt, hogy ezzel ő teljes mértékben rendben van, legalább is nap közben ezt mutatja. Szerintetek szerelmes vagyok? Mi a szerelem egyáltalán?