Milyen érzés a szerelem? És a viszonzatlan szerelem?

Nem tudom, hogy kepes leszek-e valaha szeretni szerelemmel. Milyen érzés a szerelem? És milyen, ha viszonzatlan? Egyszerűen képtelen vagyok vagy talán nem is akarom az érzést még egyszer az életembe, de nem is jön magától. Olyan üres vagyok, amikor egyedül vagyok, pedig lenne kit szeretni. A lelkem viszont simán csak érzéketlen. Túl vagyok egy 9 éves kapcsolaton. Szerencsére nincs gyerek, fiatal vagyok aránylag, 32 éves. Szerelmes voltam, de folyamatosan csalódtam és elégedetlen voltam, ezért léptem ki. Ennek 7 hónapja, de meg mindig semmi, semmi romantikus érzelem, csak ha több napot vagyok együtt valakivel. Ha njncs mellettem az illető, semmit nem érzek. Talán a magányt, de arra van két macskám. Két férfi van az életemben, pár hónapja mindkettő párhuzamosan. Egyik régebb óta, ő csupa vidám, mellette nem kell megfeszülni, lazaság van, de vannak vele problémáim, nem sorolnám, viszont olyan dolgok, amik szerintem nagy vonalakban megbeszélhetőek, megoldhatóak. Egyfolytában elfoglalt, de hátha ez változik. Túl hamar jött vele szóba minden, aztán hirtelen csak a munka és a munkáról való beszéd töltötte ki a hétköznapokat, valahogy elszunnyadt a láng felé, aztán újraéledt, de nem érzem, hogy mindig vele szeretnék lenni, ha nem vagyunk együtt, úgy is jó. A másik srác inspirálóbb, elgondolkoztató teremtés, tetszik is, tartalmasak is az együttlétek, mégsincs ott az az erzés, hogy szeretnék még többet vele lenni, ha éppen nem találkozunk. Ez az ismeretség pár hetes, mégis, mikor találkozunk, mintha vele el tudnám képzelni a jövőt. Aztán itthon, egyedül, nem annyira érdekel a dolog. Mindkét fiú szeret a maga módján és hosszú távra terveznek. Én nem tudok lemondani egyikről sem a másik javára, mert mindkét jellemben van valami, ami illik hozzám, de semelyiket nem érzem teljes mértékben passzolónak. Amikor az egyikel vagyok, a másik nem hiányzik, bűntudatom nincs, csak kezdek belefáradni abba, hogy nem vagyok képes érezni semmit, amikor egyedül vagyok. Ezt pedi csalókának érzem, hogy csak akkor vagyok érzelmes, ha valamelyikkel vagyok, de akkor is affelé, amelyik épp ott van mellettem. Nem értem.