Egy éve már, hogy nem tudja eldönteni magában a barátom, hogy szerelmes-e belém igazán vagy csak nagyon szeret. Szakítani nem akar, nekem pedig abba belehalna a lelkem, annyira szeretem, és nem tudom elengedni. Inkább belemegyek ebbe a húzd meg-ereszd meg játékba, és hagyok neki időt kitalálni, merre tovább, mint hogy elüldözzem a türelmetlenségemmel. Félek, hogy elvesztem. Nem akarok nélküle élni, pedig van problémánk bőven, ezen kívül is. Valami mégis mellette tart. Az a baj, hogy józanon távolságtartó, de hétvégén a bulikban átváltozik kedvessé, szenvedélyessé és célozgat, hogy szeret és milyen jó partnerek vagyunk vagy lehetnénk. Minek kellene hinni? Igaz, hogy a részeg ember igazat beszél? Valahol a kettő között vannak a valódi érzelmei? Honnan tudom, hogy szerelmes-e belém valóban vagy csak kihasznál?

Három éve vagyunk együtt a barátommal, én 21 vagyok, ő 23. Még nem élünk együtt, mert más városban tanulunk. Nem vagyunk messze egymástól, de rendszerint csak a hétvégéket töltjük együtt. Nekem még van 1 évem, neki is. Szó volt róla régebben, ha végzünk a tanulmányokkal, akkor összeköltözünk, de mostanában még csak szóba sem kerül, de már jövőbeli terveket sem szövögetünk, mint akár még tavasszal. Április óta, hogy megint nyitva van minden, a barátom elvan a haverjaival. Hétvégente is a barátokkal lógunk és nem szervezünk kettesben semmit az éjszakai alváson kívül. Még buliban is a bárt tamasztja vagy körben lötyögünk ahelyett, hogy párban táncolnánk párat. Olyan, mintha már nem szeretne, nem vonzódna hozzám. Félek tőle megkérdezni. Szerintetek, honnan tudom, hogy nem szeret már a barátom?

Szerintetek mit gondolhatnak a nők most vagyok túl egy gyerek kori szerelmen 13 éves volt a párom én pedig 14 mikor megismertük egymás mondhatni szerelem volt első látásra 3 éve sikerült a közös összeköltözés.Barátnőm legfőbb problémája az volt hogy a munkához valo hozzá állásom ő sokat dolgozott énis elötte de jött egy időszak amikor nehezen találtam munkát és neki megmaradt a régi.Nem voltak nagy veszekedések szinplán annyival magyarázta hogy ő már nem szerelmes belém hanem szeret mind párom ( pasim ) stb.Tavaj ugyanezt mondta ugyanebbe az időbe akkor szét mentünk egy kis időre én munkát vállaltam kint küldöldön gondolva így könnyebb lessz majdnem minden nap kontaktoltunk viszont a mostani szakításunknál ragaszkodott ahhoz hogy ne keressük egymást napokba véletlen össze futottunk a városba mindig mikor meglát jó kedve lessz elmosolyodik de nem volt ennél több megkínált cigivel elbeszélgettünk.Kicsit rátértem a témára megkérdeztem tőle hiányzok e neki?! Erre ő azt felelte ne kérdezz hülyeségeket mert úgy is tudom a választ.Tudni illik eleinte kis szerény ragaszkodó ha rossz szó hagyta el a számat ő sírásba kezdett mindig azt mondja ő neki erősnek kell lenni meg hogy (Felnőtt ) Voltak neki ilyen szavai is amikor elment ha a szívére hallgatna itt maradna itthon velem viszont ha az eszére elköltözne haza az utóbbi nyert.Tehát elment az elején keresett mindig valami más téma miatt de már napok óta nem . Sokszor azok a szavak hagyták el a száját hogy ő már belefáradt megváltoztunk mindketten ha a sors úgy akarja egymásra fogunk találni 1 2 év múlva!!! Tapasztalt e már valaki valami hasonlót? én szeretem hiányzik és várom haza de valahogy úgy érzem nem fog meg keresni.Az elköltözés elött elmaradt a szex is

Kellene egy jó teszt, mert nem tudom, hogy hányadán állok a barátommal. 4 hónapja vagyunk együtt, 17 évesek vagyunk mindketten és azt érzem, hogy ő még egy nagy gyerek, közben mindig ő vágja a fejemhez, hogy milyen naiv és gyerekes vagyok én. Szeretem, de nem tudom, hogy az utolsó évet a suliban vele akarom elkezdeni vagy sem, és pár ilyen rossz párkapcsolati teszt támpontot adna legalább a döntéshez.

Nem volt könnyű az elmült pár nap, de érzem, hogy tétova vagyok. Szerintetek, hogyan viselkedjünk szakítás után? Mit illik és mit nem, mi segít, mi gátol a feldolgozásban?

Fiatal vagyok még, 22 éves. Mindenki azt hajtogatja, hogy előttem az élet és akad más, jobb, szebb, stb. Unom ezt a dumát, mert nekem csak az ex kell, szerelmes vagyok belé. Azért mentünk szét, mert azt mondta, hogy sok a hét év korkülönbség és nem motiválom semmire. Erre hogyan reagáljak? Mit csináljak, hogy visszaszerezzem a párom?

Hét éves kapcsolaton vagyok túl és majdnem férjhez mentem, 3 hónapon múlt. Fél éve döntöttem úgy, hogy vége, nagyon hosszú szakítási időszak után. Többször próbáltuk megbeszélni a dolgokat, az utolsó hat hétben 10 alkalommal mondtuk ki, hogy vége, mert sehogy nem tudtunk kompromisszumra jutni. Részemről folyamatos, egyre nagyobb csalódás volt végig a kapcsolat, de nem nagyon vettem észre, csak azon, hogy ugyanaz miatt vitatkozom. Nem mentünk sehova kettesben, nem voltak szinte közös élményeink, csak a barátokkal vagy a családdal, illetve a szeretetnyelvünk más volt és a fizikai része is nagyon kevés volt. Sajnos, hogy felgyűlt bennem a sok minden, pedig már megvolt az áhított lánykérés... de azelőtt tettek ki a kedvenc munkahelyemről rajtam kívülálló okok miatt, és megzuhant a kedvem. Otthon ültem, munkát kerestem és jutott idő gondolkozni, újra észrevenni a folyamatos problémákat és felismerni, hogy 7 éve nekem folyamatosan ugyanaz a bajom és csak pár hétig változik a dolog jobb irányba, ha felhozom. Csalódtam, mert életem nagy szerelméről volt szó, de nem úgy alakult a kapcsolatunk és a személyiségeink, hogy együtt tudjuk leélni az életünket. Ő megszokta és belekényelmesedett, én pedig nem tudtam sehogy sem motiválni. Más irányba fejlődtünk az évek alatt. Részemről némileg megmaradtak az érzelmek, a vágy, de ő már nem vágyott, nem lángolt és elmúlt a szerelme. Amikor ezt felismertem, akkor rájöttem, hogy lépni kell. Eljöttem fél éve, de minden nap gondolok rá, vele álmodok. Még pszichológussal is beszéltem a szakítás vagy válás gyászának lépcsőiről és arról, hogy kell feldolgozni egy szakítást ilyen hosszú és mély kapcsolat után. Nem segített sokat. Talán napról napra jobb a helyzet, de türelmetlen vagyok. Szeretnék túllépni a lelkiismeretfurdaláson és a hiányán. Meddig tart ez?