Mi a pandémia, és miben különbözik az „egyszerű” járványtól?

A „pandémia” szó görög eredetű szóösszetétel, amely a pan („minden”) és a démosz („nép”) szavakból származik. Mint azt a szavak eredeti jelentése is mutatja, a pandémia fogalma nagyon nagy területen, a Föld több kontinensén elterjedt, fertőző betegség okozta járványra utal. A pandémia tehát: világjárvány, nem pusztán nagyon nagy számban vagy akár tömegesen előforduló megbetegedés. A pandémia meglétéhez tehát nem csupán az szükséges, hogy nagyon nagy számban, rövid időn belül terjedjen a betegség. Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása alapján három feltétel kell hozzá, hogy a pandémia fogalma legyen használható a járványra: 1. új betegség kell legyen, amely 2. embereket fertőz meg, és komoly megbetegedést okoz, miközben 3. könnyen és fenntarthatóan terjed. Mindebből következik, hogy a 20‒21. századi globalizáció, vagyis a világ egységesedése, az egyes világrészek közötti kapcsolatok intenzívebbé válása a pandémia szóval jellemezhető járványok terjedésének. A kereskedelem intenzívebbé válása, a hosszabb utazások és a turizmus tömeges elterjedése, illetve általában a Föld különböző pontjai élő emberek közötti kapcsolatok terjedése a pandémia jellemzésre rászolgáló járványok számára is kiváló feltételeket kínál, és sebezhetőbbé teszi velük szemben a teljes emberiséget. Ebből a szempontból valószínűsíthető, hogy a COVID-19-világjárvány nem csupán egészségügyi szempontból jelent majd súlyos problémát, hanem a globalizáció ellenében is fog hatni. Míg az elmúlt évszázad második fele a nyitásról, a világ egységesedéséről, a kapcsolatok megerősítéséről szólt, valószínűsíthető, hogy a koronavírus a határok újraépülését, megerősödését és az elzárkózás, bezárkózás korszakát is fogja hozni. Ezáltal az egészségügyi kihatások mellett a gazdasági átrendeződésre és számottevő kulturális váltásra lehet számítani a COVID-19 pandémia nyomán. A mostani pandémia hatásai tehát valószínűleg a teljes 21. század arculatát meg fogják határozni, sőt egy akár egy újfajta világrendhez, új globális berendezkedéshez fognak vezetni. Ez az elzárkózás korszaka lesz majd, amelyben az Európai Unióhoz hasonló nemzetek feletti szervezetek gyengülni fognak, és önmagukat fogják újra korlátozni, határok közé szorítani nem csupán az egyének, hanem a világ államai is. Kiderülhet, hogy az elszigeteltség sokkal eredményesebb lehet a létfenntartásunk szempontjából, mint a határtalan megnyílás, a nemzetközi kapcsolatok mindenáron való keresése és a nemzetek közötti intenzív kapcsolattartás, ami egy előző korszak eszménye volt. Megjósolható, hogy a koronavírus lesz az a tényező, amely az „otthon maradást” teszi meg az új jelszóvá nem csupán egyéni, hanem globális szinten is.