> #iskola , #fiú , #jog , #családi-kapcsolatok , #anya , #szerelem , #férfi , #nevelés , #diák , #tanár > Van ennek valami jogi következménye?
Névtelen
márc. 10

Van ennek valami jogi következménye?

Egyedülálló anya vagyok, két gyerekem van. Egy 9 éves fiam, meg egy most 18 éves lányom, aki idén fog érettségizni. A kisfiammal semmi gond, harmadik osztályos, egyelőre élvezi az iskolát, annak ellenére, hogy az ismerősöm szerint ugyebár nagyon rossz az oktatási rendszer.(Ennek a mondatnak mindjárt kifejtem a jelentőségét) Én egy helyi szakközépiskolában tanítok matekot és németet, tehát benne vagyok eléggé az oktatási rendszerben, mint tanár. Kimondottan figyeltem persze rá, hogy különválasszam a munkámat a magánéletemtől, tehát a sztereotípiákkal ellentétben, miszerint a tanárok a gyerekeikkel még vaskalaposabbak mint a munkájukban, ez nem igaz. Szigorú tanár vagyok az igaz, és szigorú szülő is, de nem ugrálok a gyerekeim fején, nekem az a célom, hogy mindketten boldogok legyenek, épp ezért nem is szóltam bele, amikor a lányom az angol nyelvet választotta a német helyett, hiszen az ő életútja, neki kell boldogulnia majd, és ha ő úgy érzi, hogy az angollal boldogul jobban, akkor azzal. A probléma viszont pár hónappal ezelőtt kezdődött. Az iskolában, ahol tanul van jó pár tanár ismerősöm, és nyilván nem szoktam azért állandóan kérdezgetni őket mi van a lányommal, de ha úgy van azért elmondják.(Nagyon eddig nem is volt miről beszélnünk, mert nem magatartásban, sem tanulmányi eredményben nem volt a lányommal gond) November vége fele azonban a lányom történelemtanára felhívott, hogy nagyon leeresztett, és mivel érettségi előtt állnak, nagyon aggasztja a dolog. Beszéltem erről a lányommal, azt mondta, csak rosszul aludt a dolgozat előtt, nem volt ideje felkészülni, de kijavítja. Hittem neki, mert mi oka lett volna rá, hogy hazudjon? Ráhagytam, de aztán nemcsak hogy nem javított, még több mindenből rontott. Matekból, és irodalomból is teljesen leeresztett, és úgy éreztem, mintha már nem érdekelné semmi. Folyton elmászkált itthonról azzal az ürüggyel hogy a barátnőivel megy tanulni, de az eredményét persze nem láttam, így megálljt parancsoltam. Mondtam neki, hogy ennek a barátnőkkel tanulás dolognak az a vége, hogy csak rontja a jegyeit, ezért üljön le itthon egyedül, és kezdjen el rendesen tanulni, mert nem lesz eredményes az érettségije. Persze nem tetszett neki, hogy nem engedtem el, de úgy tűnt elfogadta. Csak aztán az elmászkálgatást a telefonálás váltotta fel, rengetegszer hallottam, hogy tanulás helyett nagyon halkan sutyorog valakivel a telefonba. Kérdőre vontam, hogy miért nem tanul, a válasza az volt, hogy csak a barátnőjétől kért segítséget, mert nem értett egy matekpéldát. Nem értettem miért nem tőlem kérdezi, hiszen mindig segítettem neki a matekban, ha valami nem ment. A válasza az volt, hogy nélkülem szeretne boldogulni. Amit szintén megértettem, szóval ráhagytam, azzal a feltétellel, hogy kijavítja a siralmas jegyeit. Ám továbbra sem változott semmi, sőt. Egyre több tanára panaszkodott már rá, hogy rengetegszer elkésik óráról, vagy ha ott is van, olyan mintha csak testben lenne jelen, fejben valahol teljesen máshol jár. Aztán pár hete bementem az iskolájába elintézni valamit(nem a lányom miatt kellett mennem) amikor összefutottam az egyik osztálytársával. Régről ismertem a fiút, mert az előző lakásukban szomszédunk volt, plusz egész általánosban a lányom évfolyamtársa. Kérdeztem mi újság vele, hogy megy az iskola, és szóba került természetesen a lányom is. A fiú elmondta, hogy aggódik miatta, mert mostanában nem igazán önmaga, és túl sok időt tölt az egyik fiatal férfi tanárral, aki év elején kezdett náluk az iskolában. 25-26 éves lehet a férfi, és az osztálytárs szerint van köztük valami. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, hiszen nem ilyennek ismertem a lányomat. A fiúkkal sem nagyon törődött még, nemhogy férfiakkal, ráadásul egy tanárral. Amikor hazaértem, azonnal elmeséltem neki mit hallottam, és megkérdeztem, van-e alapja, de azt mondta hogy nem vagyok magamnál, ha ezt elhiszem. Természetesen akkor és ott már én sem tudtam, hogy kinek higgyek. Hiszen egy iskolán belül azért sok a pletyka, de közben ez mégis magyarázatot adott volna a lányom viselkedésére. Na, ekkor meséltem el a dolgot egy barátnőmnek, aki szerint ez a nagyon rossz oktatási rendszer tehet mindenről, mert kizsigereli a gyerekeket, és hazudozásra kényszeríti őket. Én ebben élek, tehát nem értettem vele egyet, de szerinte ha a lányomnak viszonya is van a tanárával, hagyjam rá, ha eddig nem derült ki, akkor jobb nem bolygatni az esetet, mert még ki is rúghatják a lányomat az iskolából. Na, és itt jön az, hogy teljesen tanácstalan vagyok. A lányom jegyei továbbra nem javultak, azóta biztos forrásból tudom, hogy tényleg viszonyuk van, de tehetetlen vagyok. Beszéltem a férfival, aki egy nagyon jólszituált, jóképű fiatalember, de ez mit sem változtat a tényen, hogy NEM kezdhet ki egy diákjával. Elmondtam neki, hogy kirúgatom, ha nem száll le a lányomról, erre az volt a válasza, hogy önként felmondott. Amellett persze, hogy elmondta a lányomnak hogy beszéltem vele, aki azóta szóba sem áll velem, pedig megérthetné, hogy az ő érdekében tettem. Nem tisztem beleszólni a magánéletébe, de ez a helyzet igen is veszélyes rá nézve, hiszen a férfi idősebb is nála, ráadásul visszaélt a hatalmával. A felmondása után azt hittem vége lesz, de továbbra is együtt vannak, továbbra is találkozgatnak, és én nem tehetek kb. semmit. Csak nézem, ahogy a lányom pár hónappal az érettségije előtt, teljesen elszúrja az életét. Ezek után mit tehetnék? Hogy védjem meg ettől a férfitól?
6050 megtekintés
van-ennek-valami-jogi-kovetkezmenye
6050 megtekintés


9 válasz

Sorrend

Névtelen
márc. 10
18 éves,jogilag felnőtt nő,ugyhogy eltiltani tőle nem lehet de ha van bizonyíték akkor is fel lehet jelenteni a pasast,hisz még tanár volt akkor kezdett ki egy diákjával.Ez szörnyen fog hangzani de én a lányomnak megmondanám,hogy az ő élete úgy cseszi el ahogy neki jólesik de hogy nem fogom eltartani majd mikor ott a kisebbik is az tuti,ha ő azt hiszi annyira felnőtt meg az ő élete akkor boldoguljon is egyedül én nem szólok bele
0

Névtelen
márc. 10
Szerintem hagyd békén simán, én rosszabb voltam, érettségi félévében 6 tantárgyból buktam amit persze sikerült is kijavítanom és leérettségizni. Nálunk a kitünő tanulók akik egyetemre mentek most épp csemege pultban dolgozik, én meg irodában ráadásul egy bankban dolgozok. Hidd el nem az érettségéin fog múlni a jövője és inkább most élje ki magát , mint 40-50 évesen. Okos a lányod hidd el egy kicsit bízz benne, nem érdemesen a jegyeken össze veszni, mert most így nem bízik benned, ha bajba kerül szerinted felmer Téged egyáltalán hívni? Nem hiszem, én se mertem hívni anyámat, ha elakarja mondani akkor úgy is elmondja, de nem véletlenül nem Tőle tudtad meg a magánéletét ha nem mástól. Kicsit szerintem magadba is keresd a hibát , fiatal és csak próbálgatja a szárnyait , mint ahogy sokan mások és örülj neki, hogy gyönyörű és okos :) :) Én mindig olyan anyukára vágytam aki elfogadja a lehető legszarabb döntéseimet és bármit de tényleg bármit kérdezhetek Tőle és elmondhatom neki a pasis problémáim, de nem tudtam , mert mindig számon kért mindenért és szigorú volt . Hidd el nincs annál fontosabb, hogy a gyerekeid megbízzanak benned , se a jegyek, se az hogy hazudott neked ( jo persze ne dicsérd meg) . Inkább készítsd fel a szexuális életre és magyarázd el neki a védekezéseket :)
0

E
Edit Bartovicsné Orosz
márc. 10
Ugyan ezt élem át csak a lányom barátja nem tanár. Nézem ahogy a vesztébe rohan és nem tudok mit csinálni. Engem gyűlöl, hiába kérem hogy szedje össze magát, szinte 1 hónap van màr csak a suliból ígéret van, csak a jegyein nem látszik. 3 hónapja indult el a lavina, és csak csúszik lefelé.
0

Névtelen
márc. 10
És mi a megoldás? Hagyjuk, ne hagyjuk? Nagyon rossz ez így. Könnyű mondani, hogy hagyjam rá, de egyszerűen mint szülő, úgy érzem nem tehetem meg, nem fordíthatok hátat a saját gyerekemnek.
0

Névtelen
márc. 10
23 vagyok làny Èn is voltam "hülye" sőt... aludt anyam könyekkel eleget. Tudod mi a megoldás? Probald megèrteni. Elhiszem nekem könnyü, megmondani a tutit, ès nincs gyerekem, és nem èrtek mindenhez. De egyet tudok. A bohóság elmúlik, ahogy a tini szerelem is. Probalj leulni vele, ès barmennyire is fàj engedd el. Engedd meg neki.. Règen ès a mai világban is hàny de hàny kapcsolatban vannak 5-10 evek a partnerek kozt? Az az àtka hogy hol ismerte meg? Mivel másabb mint egy vele egy idos hulye kisfiu, aki majd megalazza ès porbadobja? Valljuk be magunknak, hànyszor csinàltunk olyat amit nem szabadott volna? Hànyszor hallgattunk a szivunkre ès ez volt a baj? A szerelem ilyen. Mohó, ès èleteket bolygat fel, és legkevésbè anya szava fogja èrdekelni. Sőt, ha tudja h ezzel bosszanthat, mèg annál inkàbb csinàlni fogja. Talán a megoldás az elfogadàs, ès a türelem. Semmi nem tart örökkè.
0

Névtelen
márc. 10
Én nem tiltanám el a lányodat attól, hogy együtt legyen azzal akit szeret. Elleneben ha a párja tényleg olyan jól szituált és okos, akkor ő is megérti, hogy a lányodnak jó lenne ha most tudná megcsinálni az érettségit és jó jegyeket szerezni a továbbtanuláshoz. Támogassa őt ebben. Szerintem mindannyiótoknak jót tenne, ha le tudnátok ülni és megbeszélni a problémát. Kompromisszumot kötni. A lányodnak fontos, hogy érezze támogatod őt akkor is, ha nem alakul minden olyan jól, hogy mellette állsz, szereted. Hidd el ez sokkal fontosabb, mint az érettségi, legeslegrosszabb esetben pedig ősszel megcsinálja. :)
1

Névtelen
márc. 10
Nem hàtat kell fordítani a gyereknek. Emlèkszel mikor a gyermeked elkezdett jàrni? Mikor folyton elakarta engedni a kezed? Hogy az majd neki megy egyedül. Most engedd el a kezèt, ès bizz benne hogy egyedül kèpes lesz jàrni. A jó nevelès nem az ha minden egyes vele kapcsolatoa dolgot biztositassz neki, ès oltalmazod az èlettől. A gyermeked a szárnyait probalgatja. Anya az anya. Sosem potolhato, sosem hanyagolhato. Te amit tudtál megtettèl, most hagyd hogy a jó nevelèsed bebizonyosodjon. Ès hidd el ez az egész nem tart tovabb mint egy pillanat, csak most nehèz. A te válladon fogja kisirni magàt ha gond lesz.
0

Névtelen
márc. 11
Én azt gondolom, hogy a lehető legroszabb helyett jobb elfogadni a kevésbé rosszat, és menteni a menthetőt. Felnőtt ésszel nézve teljesen nyilvánvaló, hogy veszéljes útra tért a lány, és minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke jó utakon haladjon. Sajnos, abban a korban teljesen másképp látják az életet, most kezdenek önállóak lenni, ők akarják meghozni életük döntéseit, és tapasztalat hiányában elkerülhetetlenek a bukások. A szülőnek alkalmazkodni kell ehhez, már nem lehet úgy viszonyulni hozzá, mint egy 12 éveshez. Az a legjobb, ha a szülő tudatja a gyerekkel, hogy mellette áll, és támogatja (de persze, nem helyeseli a rosszat), még akkor is, ha rossz döntést hoz. Így visszanyerhető a gyerek bizalma, és később, amikor esetleg ráeszmél rossz döntéseire, lesz akihez visszatérjen tanácsért. És nem fogja rossz társaságokban és káros szerekben keresni a választ.
0

Névtelen
ápr. 4
18 éves, érettségi előtt álló lányként írok, mert úgy érzem, részben ki kell állnom a korosztályom mellett, másrészt pedig megértem az aggódást is. Itt az egyetlen probléma az lehet, hogy a férfi tanár, és “kikezdett” a lányoddal. (Véleményem szerint ehhez is két ember kell) A férfivel beszélned sem kell, mert azon változtatni nem tudsz. Nekem sose, semmi nem lett megtiltva, mindig magamtól dönthettem a dolgokról, és így alakult ki az, körültekintően, következetesen tudok dönteni mindenről. Mivel sosem tiltottak meg semmit, ezért nem kellett sosem lázadnom, nem csináltam semmit “csak azért is” elvből, így sok mindentől megmenekültem. Mivel a férfi (ha a lányod elég érett) korban szerintem akár hozzáillő is lehet, és fel is mondott, így szerintem az egyetlen megoldás csakis az lehet, ha leülsz a lányoddal. Persze, ha tiltva van neki,megnyílni nem fog. Ilyenkor próbálj a baràtnője lenni, és ne az anyatigris. Magát tudja megvédeni a sok hülye döntéstől, te nem tudod megvédeni. Tehát, ha avval a férfivel boldog, akkor legyen vele, nincs mit tenni ez ellen. Ha elfogadod, és nem kell titkolóznia, beszélj vele az érettsègi fontosságáról, és meg fogja érteni. Nem hülyék vagyunk mi, csak fiatalok.
0

Hasonló kérdések



×





© 2020 - quanswer
A tartalmak személyessé tétele, a hirdetések személyre szabása és mérése, valamint a biztonságosabb használat érdekében cookie-kat használunk.
Az oldal használatával elfogadod a cookie-k általunk történő használatát a Quanswer-on és azon kívül.
Tudj meg többet