#szerelem

Szerelem - kérdések és válaszok. Ha ehhez a témához kapcsolodó kérdésed van, kattints az "Új Kérdés" gombra. Ha nem szeretnél lemaradni az ehhez a témához kapcsolodó új kérdésekről, iratkozz fel.

> #szerelem

Kérdések

Névtelen
Jul 29

Milyen érzés a szerelem? És a viszonzatlan szerelem?

Nem tudom, hogy kepes leszek-e valaha szeretni szerelemmel. Milyen érzés a szerelem? És milyen, ha viszonzatlan? Egyszerűen képtelen vagyok vagy talán nem is akarom az érzést még egyszer az életembe, de nem is jön magától. Olyan üres vagyok, amikor egyedül vagyok, pedig lenne kit szeretni. A lelkem viszont simán csak érzéketlen. Túl vagyok egy 9 éves kapcsolaton. Szerencsére nincs gyerek, fiatal vagyok aránylag, 32 éves. Szerelmes voltam, de folyamatosan csalódtam és elégedetlen voltam, ezért léptem ki. Ennek 7 hónapja, de meg mindig semmi, semmi romantikus érzelem, csak ha több napot vagyok együtt valakivel. Ha njncs mellettem az illető, semmit nem érzek. Talán a magányt, de arra van két macskám. Két férfi van az életemben, pár hónapja mindkettő párhuzamosan. Egyik régebb óta, ő csupa vidám, mellette nem kell megfeszülni, lazaság van, de vannak vele problémáim, nem sorolnám, viszont olyan dolgok, amik szerintem nagy vonalakban megbeszélhetőek, megoldhatóak. Egyfolytában elfoglalt, de hátha ez változik. Túl hamar jött vele szóba minden, aztán hirtelen csak a munka és a munkáról való beszéd töltötte ki a hétköznapokat, valahogy elszunnyadt a láng felé, aztán újraéledt, de nem érzem, hogy mindig vele szeretnék lenni, ha nem vagyunk együtt, úgy is jó. A másik srác inspirálóbb, elgondolkoztató teremtés, tetszik is, tartalmasak is az együttlétek, mégsincs ott az az erzés, hogy szeretnék még többet vele lenni, ha éppen nem találkozunk. Ez az ismeretség pár hetes, mégis, mikor találkozunk, mintha vele el tudnám képzelni a jövőt. Aztán itthon, egyedül, nem annyira érdekel a dolog. Mindkét fiú szeret a maga módján és hosszú távra terveznek. Én nem tudok lemondani egyikről sem a másik javára, mert mindkét jellemben van valami, ami illik hozzám, de semelyiket nem érzem teljes mértékben passzolónak. Amikor az egyikel vagyok, a másik nem hiányzik, bűntudatom nincs, csak kezdek belefáradni abba, hogy nem vagyok képes érezni semmit, amikor egyedül vagyok. Ezt pedi csalókának érzem, hogy csak akkor vagyok érzelmes, ha valamelyikkel vagyok, de akkor is affelé, amelyik épp ott van mellettem. Nem értem.

3 69
Névtelen
Apr 20

Mi a véleményetek a távkapcsolatról?

Sokan úgy vélekednek, hogy a távkapcsolat egy idő után nem működik, mert hiányzik a közelség, ami fontos része a kapcsolatnak. Mégis mit tehetünk, ha párommal egymástól távol vagyunk, hogyan tartsuk fenn a szeretet lángját?

1 241
mi-a-velemenyetek-a-tavkapcsolatrol
1 241
Névtelen
Apr 7

Mennyire fontos számodra szerelem?

Éreztétek már úgy hogy a szívetek kiugrik a helyéről és pillangók repkednek szerte szét a gyomrodban? Megismerkedünk életünk szerelmével;bele szeretünk és ahogy az rendjén tartja házasságot kötünk vele.Majd telnek múlnak az évek és a szerelem átváltozik megszokássá;szeretetté. Környezetünkben vagy épp a nagy világban egy számunkra akkor még idegen emberbe esünk bele;aki iránt olthatatlan vágyat érzünk ;majd késztetést arra ;hogy megcsaljuk párunkat .De vajon megéri kockáztatni és feladni az eddigi megszokott s nyugodt életünket vagy éppenséggel változtatni a gyötrelmes s már tűrhetetlen párkapcsolatunkon azzal a reménnyel hogy ezúttal végre boldogan élhetünk ;azzal a személlyel aki lángra lobbantja a szívünket?Ti mit gondoltok erről?

4 1019
Névtelen
Apr 4

Beleszerettem a főnökömbe, mit tegyek?

Körülbelül 4 hónapja kezdtem el dolgozni egy szórakozóhelyen mint pultos. Nem túl nagy hely, nem túl népszerű ezért kevesen vagyunk mint alkalmazottak és az első 3 hétben azt sem tudtam ki a főnök, sosem láttam mert nem szokott ő bejárni, csak övé a hely és ha gond van csak telefonon tudtuk intézni, és azt is csak a kollégám intézte mert ő ismerte, én meg nem. Mindegy. A lényeg hogy úgy a negyedik hét fele benézett hozzánk, és hát a szám is tátva maradt úgy szépen fogalmazva. Tipikus 10/10 - es srác, erős, tekintélyes megjelenése van de ennek ellenére közvetlen és jó fej. Mondta hogy örül hogy ott dolgozok és jó hogy személyesen is találkoztunk, majd kb ennyi volt, elment. Utána pár hétig megint nem láttam, de aztán egyre sűrűbben járt be ha dolgoztam és most már szinte minden második este itt van. És a helyzet az hogy nagyon belezúgtam. Szó szerint remegnek a lábaim ha a közelébe vagyok, múltkor pl majdnem ledobtam az italokkal teli tálcát amikor elsétált mögöttem. (A pult mögött van az ilyen irodaszerűsége) Éjjel szinte alig alszok folyamatosan csak arra gondolok hogy mi lenne ha, meg stb. Komolyan mint egy szerelmes tinilány, úgy érzem magam. Persze ő semmi jelét nem mutatja hogy ugyanúgy érezne mint én és senkinek nem is mondtam hogy érzek, nem akarom elszúrni vagy ilyesmi bár amúgy sem hiszem hogy lenne esélyem nála. De a kérdés. Ezzel mit tudok kezdeni? Szeretem a munkámat, nem akarok elmenni innen de az nem normális hogy ha bent van nem tudok koncentrálni egyáltalán. Mit csináljak szerintetek? Van erre valami "gyógymód"? 22/L A srác egyébként 26 éves

13 23227
beleszerettem-a-fonokombe-mit-tegyek
13 23227
Névtelen
Mar 10

Van ennek valami jogi következménye?

Egyedülálló anya vagyok, két gyerekem van. Egy 9 éves fiam, meg egy most 18 éves lányom, aki idén fog érettségizni. A kisfiammal semmi gond, harmadik osztályos, egyelőre élvezi az iskolát, annak ellenére, hogy az ismerősöm szerint ugyebár nagyon rossz az oktatási rendszer.(Ennek a mondatnak mindjárt kifejtem a jelentőségét) Én egy helyi szakközépiskolában tanítok matekot és németet, tehát benne vagyok eléggé az oktatási rendszerben, mint tanár. Kimondottan figyeltem persze rá, hogy különválasszam a munkámat a magánéletemtől, tehát a sztereotípiákkal ellentétben, miszerint a tanárok a gyerekeikkel még vaskalaposabbak mint a munkájukban, ez nem igaz. Szigorú tanár vagyok az igaz, és szigorú szülő is, de nem ugrálok a gyerekeim fején, nekem az a célom, hogy mindketten boldogok legyenek, épp ezért nem is szóltam bele, amikor a lányom az angol nyelvet választotta a német helyett, hiszen az ő életútja, neki kell boldogulnia majd, és ha ő úgy érzi, hogy az angollal boldogul jobban, akkor azzal. A probléma viszont pár hónappal ezelőtt kezdődött. Az iskolában, ahol tanul van jó pár tanár ismerősöm, és nyilván nem szoktam azért állandóan kérdezgetni őket mi van a lányommal, de ha úgy van azért elmondják.(Nagyon eddig nem is volt miről beszélnünk, mert nem magatartásban, sem tanulmányi eredményben nem volt a lányommal gond) November vége fele azonban a lányom történelemtanára felhívott, hogy nagyon leeresztett, és mivel érettségi előtt állnak, nagyon aggasztja a dolog. Beszéltem erről a lányommal, azt mondta, csak rosszul aludt a dolgozat előtt, nem volt ideje felkészülni, de kijavítja. Hittem neki, mert mi oka lett volna rá, hogy hazudjon? Ráhagytam, de aztán nemcsak hogy nem javított, még több mindenből rontott. Matekból, és irodalomból is teljesen leeresztett, és úgy éreztem, mintha már nem érdekelné semmi. Folyton elmászkált itthonról azzal az ürüggyel hogy a barátnőivel megy tanulni, de az eredményét persze nem láttam, így megálljt parancsoltam. Mondtam neki, hogy ennek a barátnőkkel tanulás dolognak az a vége, hogy csak rontja a jegyeit, ezért üljön le itthon egyedül, és kezdjen el rendesen tanulni, mert nem lesz eredményes az érettségije. Persze nem tetszett neki, hogy nem engedtem el, de úgy tűnt elfogadta. Csak aztán az elmászkálgatást a telefonálás váltotta fel, rengetegszer hallottam, hogy tanulás helyett nagyon halkan sutyorog valakivel a telefonba. Kérdőre vontam, hogy miért nem tanul, a válasza az volt, hogy csak a barátnőjétől kért segítséget, mert nem értett egy matekpéldát. Nem értettem miért nem tőlem kérdezi, hiszen mindig segítettem neki a matekban, ha valami nem ment. A válasza az volt, hogy nélkülem szeretne boldogulni. Amit szintén megértettem, szóval ráhagytam, azzal a feltétellel, hogy kijavítja a siralmas jegyeit. Ám továbbra sem változott semmi, sőt. Egyre több tanára panaszkodott már rá, hogy rengetegszer elkésik óráról, vagy ha ott is van, olyan mintha csak testben lenne jelen, fejben valahol teljesen máshol jár. Aztán pár hete bementem az iskolájába elintézni valamit(nem a lányom miatt kellett mennem) amikor összefutottam az egyik osztálytársával. Régről ismertem a fiút, mert az előző lakásukban szomszédunk volt, plusz egész általánosban a lányom évfolyamtársa. Kérdeztem mi újság vele, hogy megy az iskola, és szóba került természetesen a lányom is. A fiú elmondta, hogy aggódik miatta, mert mostanában nem igazán önmaga, és túl sok időt tölt az egyik fiatal férfi tanárral, aki év elején kezdett náluk az iskolában. 25-26 éves lehet a férfi, és az osztálytárs szerint van köztük valami. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, hiszen nem ilyennek ismertem a lányomat. A fiúkkal sem nagyon törődött még, nemhogy férfiakkal, ráadásul egy tanárral. Amikor hazaértem, azonnal elmeséltem neki mit hallottam, és megkérdeztem, van-e alapja, de azt mondta hogy nem vagyok magamnál, ha ezt elhiszem. Természetesen akkor és ott már én sem tudtam, hogy kinek higgyek. Hiszen egy iskolán belül azért sok a pletyka, de közben ez mégis magyarázatot adott volna a lányom viselkedésére. Na, ekkor meséltem el a dolgot egy barátnőmnek, aki szerint ez a nagyon rossz oktatási rendszer tehet mindenről, mert kizsigereli a gyerekeket, és hazudozásra kényszeríti őket. Én ebben élek, tehát nem értettem vele egyet, de szerinte ha a lányomnak viszonya is van a tanárával, hagyjam rá, ha eddig nem derült ki, akkor jobb nem bolygatni az esetet, mert még ki is rúghatják a lányomat az iskolából. Na, és itt jön az, hogy teljesen tanácstalan vagyok. A lányom jegyei továbbra nem javultak, azóta biztos forrásból tudom, hogy tényleg viszonyuk van, de tehetetlen vagyok. Beszéltem a férfival, aki egy nagyon jólszituált, jóképű fiatalember, de ez mit sem változtat a tényen, hogy NEM kezdhet ki egy diákjával. Elmondtam neki, hogy kirúgatom, ha nem száll le a lányomról, erre az volt a válasza, hogy önként felmondott. Amellett persze, hogy elmondta a lányomnak hogy beszéltem vele, aki azóta szóba sem áll velem, pedig megérthetné, hogy az ő érdekében tettem. Nem tisztem beleszólni a magánéletébe, de ez a helyzet igen is veszélyes rá nézve, hiszen a férfi idősebb is nála, ráadásul visszaélt a hatalmával. A felmondása után azt hittem vége lesz, de továbbra is együtt vannak, továbbra is találkozgatnak, és én nem tehetek kb. semmit. Csak nézem, ahogy a lányom pár hónappal az érettségije előtt, teljesen elszúrja az életét. Ezek után mit tehetnék? Hogy védjem meg ettől a férfitól?

9 6050
van-ennek-valami-jogi-kovetkezmenye
9 6050

×





© 2020 - quanswer
A tartalmak személyessé tétele, a hirdetések személyre szabása és mérése, valamint a biztonságosabb használat érdekében cookie-kat használunk.
Az oldal használatával elfogadod a cookie-k általunk történő használatát a Quanswer-on és azon kívül.
Tudj meg többet